|
ANGYALÉNEK
A hang az egyik legcsodálatosabb adomány az ember számára. Ez teszi lehetővé,
hogy gondolatokat cseréljünk, de ezáltal okozhatjuk a legnagyobb, egész életen
át elkísérő fájdalmakat is egymásnak. A hang dallammá, zenévé születve megérinti
lelkünket, felébreszti emlékeinket, fájdalmainkat, félelmeinket, kavargó
érzelmeinket. A hang nem fizikális dolog, de ténylegesen fizikai szinten is
képes hatni. A hang nem megfogható, mégis egyszerűen tudjuk, hogy létezik.
Halljuk és ettől elhisszük, miközben sokszor abban sem bízunk, azt is kétségbe
vonjuk, amit látunk. A hang tehát valami ősi dolog, ami megkérdőjelezhetetlen,
léte tényszerű és tagadhatatlan és kétségtelenül hat mindenkire.
A szavak becsaphatnak, mert nem minden esetben ugyanazt jelentik számunkra, a
hangok azonban mindenki számára sajátos nyelvként működnek, meghallva azokat
azonnal reagál a lelkünk és a testünk egyaránt. Ha a hangokra tudatosan
figyelünk, akkor megmutatkoznak a bennünk zajló folyamatok, érzések, emlékek,
amelyekkel érdemes foglalkoznunk, amelyeket érdemes oldanunk, vagy csak
egyszerűen hagyni, hogy áramoljanak, létrehozva azt a történést, aminek
elérkezett az ideje. Így a hangok elindítanak egy gyógyító folyamatot, amelyet
mi magunk gyorsíthatunk, lassíthatunk, elutasíthatunk vagy akarhatunk. Ha
engedjük, a hangok átmossák lelkünket, s ha lelkünk megtisztul az életeink során
megélt kötésektől, akkor a testünk is elkezd gyógyulni. És meg is gyógyul, ha
végig tudunk menni az úton.
Az ének belülről fakad, létrejöttében testünk minden energiaközpontja szerepet
játszik. Kellenek gyökerek, amelyekből táplálkozhat, kell teremtő energia, kell
egy középpont, amiből megszülethet, kell egy szív, ami érzelemmel, szeretettel
tölti meg, kell torok, hogy a hangok földileg felfoghatókká váljanak, kell belső
látás, hogy elképzelhessük magát a hangot (hosszúság, magasság, stb.) és kell
valami szellemi, amitől élni fog az ének, amiből megszületik a csoda, amit át
lehet adni, hogy gyógyítson, simogasson, megérintsen.
Az angyalének abszolút médiumi "munka". Semmiféle felkészülés nem lehetséges,
mert az adott környezet, a jelenlévők energiája fogja eldönteni, hogy milyen
lesz a hangzás. Az angyalok éppen az adott helyen és időben továbbítják azokat a
hangokat, dallamokat, amelyek azt a rezgést hordozzák, amire éppen ott és akkor
szükség lesz. A hangot nem tudom felülbírálni (mint esetleg egy szóbeli vagy
írásbeli üzenetet), mert az egyszerűen csak jön, anélkül, hogy meg kellene
magyarázni, meg kellene érteni. A hang: egyszerűen csak hang, egyszerűen csak
megnyilvánul, hallhatóvá válik és az érzés, amit kelt, mindenkiben egyedi és
nyilvánvaló.
Az angyalének számomra is mindig új dolog, elképzelhetetlen és meglepetés,
hiszen nincs előre megírt kotta, csak az adott pillanat, csak a légkör, az
angyalok és a hangok. Az angyaléneket nem tudjuk visszahozni, nem jegyezzük le
kottába, ahogyan jön, úgy megy el, csak nyoma, emléke marad és egy folyamat,
amely általa elindul bennünk. Az angyalének olyan, mint maga az élet: az a hang,
ami elhangzott, soha vissza nem jön, a következő hang pedig még jövő, csak a
jelen pillanat élő és megismételhetetlen, folyamatos változás, amelyben nincs
töprengés, hogy miért ment el az előző hang és nincs aggódás, hogy vajon milyen
hang fog következni.
Mégis minden hang a mi gyerekünk és a mi szülőnk, mert bennünk születik meg és
általuk valami megtörténik.
Kívánom, hogy a belső, hallhatóvá formált hangok gyógyítsák meg azokat a
sérelmeket, amelyeket hordozunk, oldják fel azokat a blokkokat, amelyek bennünk
dolgoznak és hozzanak örömet, békességet, megnyugvást az életünkbe.
|